Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20
Elmélkedés
A mai napon arra a Szent Márkra emlékezünk, aki a négy evangélista közül időrendben elsőként írta meg örömhírét. Írásának középpontjában az a Jézus Krisztus áll, aki meghirdette Isten országát, s akinek eljövetelével megkezdődött ennek az országnak a megvalósulása. Annak érdekében, hogy az olvasók, azaz mi megértsük, hogy miben áll az Isten országának lényege, Márk sok-sok jézusi példabeszédet jegyez le. Ezek által egyrészt megismerhetjük a tanító és gyógyító Jézust. A csodákat olyan tanítások egészítik ki, amelyek rávilágítanak Isten hatalmára, Jézus isteni hatalmára. A történések csúcspontja Jézus kereszthalála, amelyet a legnagyobb csoda, a feltámadás eseménye követ, amelyben a legvilágosabban tűnik fel az ember számára, hogy Jézus valóban Isten.
A mai evangéliumi szakaszt, amelyben a tanítványok missziós útra küldéséről van szó, két egyszerű kijelentés fogja keretbe. A történet elején Jézus így szól tanítványaihoz: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot!”, majd pedig ezzel fejeződik be: „Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot.”
Az evangélium hirdetésének jézusi parancsa ugyanolyan egyszerűen, de határozottan szól napjainkban nekünk, mint egykor az apostoloknak. Jézus ma hozzánk szól, nekünk mondja, hogy induljunk és hirdessük az evangéliumot!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Erőt vesz rajtam a csüggedés, amikor csalódást okoznak az emberek, terveim kudarcba fulladnak vagy váratlan események forgatják fel életemet. Ilyenkor a legszívesebben elmenekülnék a világból, az emberek elől. Bezárkóznék a magam kis világába, hogy egyedül legyek. De te nem hagysz magamra, hanem mellém állsz, tanítasz és megismerteted önmagadat előttem. Vezess engem vissza az emberi közösségbe, tanítványaid, követőid közé! Vezess engem az Atya közelébe, hogy a vele való kapcsolatomat helyreállítsam!
Horváth István Sándor (Ph 88)
