Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt,
hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában.
Mt 11,2-11
Elmélkedés
A várakozás ideje
Minden adventtel valami új kezdődik el a világban, az Egyházban és mindannyiunk személyes életében. Minden advent azt hirdeti, hogy nyitott a jövő. A könny és a szomorúság mosollyá és örömmé változhat, a szenvedésből és a fájdalomból új remény születhet. Az advent évről-évre azt bizonyítja, hogy mindenkihez közel van az Isten üdvössége.
Az advent a keresés ideje. Mindenfelé keressük az ajándékokat, amelyeket azoknak szándékozunk adni, akiket szeretünk. Keressük, hogy hol tudunk megpihenni a nagy sietségben. Keressük a családi békét. Keressük az életünket védő értékeket. Keressük a jóságot, amely összeköt minket másokkal. Keressük a jeleket, amelyek utat mutatnak. Keressük az utat, amely Jézushoz vezet. Boldogok, akik az Úr útját keresik! Boldogok, akik meg merik kérdezni már nem Keresztelő Jánost, hanem magát Jézust, hogy „Mit kell tennünk?” Boldogok, akik meg is teszik, amit Jézus kér. Boldogok, akik vállalják, hogy „kivonuljanak a pusztába” és bátran kiáltják a mai világ felé az Úr üzenetét, mert tanúságtételük a hűség jele. Boldogok, akik magukban hordozzák a reményt, mert reményüket Istentől kapták. Boldogok, akik nem ismerik a „legyen meg az én akaratom” varázsigéjét, mert távolabb tarthatják maguktól az önzés kísértését. Boldogok, akik őszintén tudják imádkozni, hogy „legyen meg a te akaratod”, mert meg fogják ismerni az Úr szándékát.
Az advent a várakozás ideje, amikor Jézus születésének ünnepét várjuk. Minden várakozás reményteli. Az a remény él bennünk, hogy biztosan meg fog érkezni a személy, akit várunk, vagy biztosan be fog következni az esemény, amit várunk. Boldogok, akik reménnyel a szívükben tudnak várakozni. Boldogok, akiknek szívében egyre jobban fokozódik az izgalom és az öröm a várakozás napjaiban és óráiban. Boldogok, akik aggódás, félelem, kétségbeesés és szomorúság nélkül tudnak várakozni, mert bíznak abban, hogy Isten beteljesíti vágyukat.
Advent 3. vasárnapján arról olvasunk az evangéliumban, hogy Jézus Keresztelő János küldetéséről beszél. Kérdések hangzanak a hallgatóság felé: Miért mentetek a pusztába? Mit akartatok látni? Miért mentetek Jánoshoz? Kétségtelen, hogy János kissé különös volt. Nem városban vagy faluban lakott, mint a többi ember, hanem a pusztában. Teveszőr ruhát viselt, sáska és vadméz volt az étele. Egyesek különcnek tartották, de helyesebb, ha e szokatlan dolgokban Istentől kapott jeleket fedezünk fel. Keresztelő János személyét jelnek tekintették egykor az emberek. A jelek miatt Isten emberének tartották őt. Ezért hallgattak bűnbánatot és megtérést hirdető szavára és keresztelkedtek meg nála. Ma mi is Jánosra figyelünk, őrá hallgatunk. Szeretnénk megtisztítani lelkünket. Szeretnénk gyermeki őszinteséggel kifejezni bűnbánatunkat. Szeretnénk újra tisztaszívűek lenni. Jézus tanításának középpontjában a megtérés, a bűnbánat állt. Nyilvános működésének kezdetén ezt hirdette: „Az idő betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében” (Mk 1,15). És ugyanezzel a gondolattal fejezi be tanítását, feltámadása után ezt mondja az emmauszi tanítványoknak: „A messiás nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek” (Lk 24,47). Az advent a várakozás ideje. Várjuk és engedjük, hogy az irgalmas Isten ránk találjon!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Te vagy az idő és a történelem ura, te teremtetted a világot és benne az embert. Te irányítod a világ eseményeit és gondviselő szereteteddel segíted az embereket. Te jól tudod, hogy mikor jön el valaminek az ideje. Te hívsz minket az örökkévalóságba, az örök életbe. Te határoztad meg, hogy meddig kellett az ószövetségi időkben várakozni a Megváltó jövetelére. Te jelölted ki a Megváltó jövetelének idejét és egyedül te tudhatod, hogy Krisztus mikor fog újra eljönni a világba. Istenünk, ma arra figyelmeztetsz minket, hogy az advent, a várakozás, a készület ideje. Segíts minket, hogy lélekben megtisztulva, felkészülten várjuk az Úr születésének ünnepét!
Horváth István Sándor (Ph 88)
