napi evangelium

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”
Lk 1,5-25

Elmélkedés

Keresztelő János születésének hírüladását egészen részletesen írja le Szent Lukács evangélista, ezt olvassuk a mai evangéliumban. Zakariásnak templomi szolgálatteljesítése közben jelent meg az Úr angyala. Ekkor tudja meg az idős ember, hogy neki és feleségének, Erzsébetnek gyermekük fog születni. Emberileg talán érthető Zakariás kételkedése, könnyen találunk magyarázatot hitetlenkedésére. Mindketten idősek már, nem reménykedhetnek abban, hogy gyermekük fog születni. Abból a szempontból viszont érthetetlen hitetlensége, hogy az angyal Isten üzenetét hozta neki. Miért nem hitt Isten szavának? Mert nem értette meg az Isten szándékát. Mert Isten szándékai nem fértek bele abba a keretbe, amelyet ő hátralévő éveire elképzelt. Zakariás jelet kér, hogy valóban igaz az üzenet. A jelet megkapja, de az egyúttal büntetés is lesz hitetlenségéért. Megnémul, és egészen addig nem tud beszélni, amíg a neki mondottak valóban be nem teljesednek, s meg nem születik a gyermek.

Isten megváltó tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség nem akadályozhatja, nem késleltetheti az üdvözítő jövetelét.

A hitetlenség engem is némává, süketté, vakká, bénává tesz. A hit megnyitja számat Isten dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten szavának meghallására. A hit megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami az örök élet elnyeréséhez szükséges. A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Üdvözítő Istenünk! A hit olyan adomány, a te ajándékod, amely kivezet minket a sötétségből, az élet céltalanságából, és kiszélesíti látókörünket és életterünket. Segíts minket, hogy ne csupán az emberi élet korlátozottságát és végességét lássuk, hanem a te távlataidban szemléljük önmagunkat. Segíts megértenünk, hogy veled élhetünk már itt a földön, s halálunk után eljuthatunk hozzád az örökkévalóságba, amely új életet jelent számunkra. Örökkévaló Istenünk, köszönjük, hogy emberré lettél és ezzel megmutattad nekünk az utat az üdvösség, az örök élet felé.

Horváth István Sándor (Ph 88)