Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
Mt 11,28-30
Elmélkedés
A bűn Isten parancsainak semmibe vételét, a neki való engedelmesség megtagadását jelenti. A bűn annak feltételezésén alapul, hogy önmagam ura vagyok, életemet egyedül én irányítom, nem tartozom egyetlen embernek sem engedelmességgel, de még Istennek sem. Ez a feltételezés aztán újabb gondolatot ébreszt sokakban, mégpedig azt, hogy semmilyen következménye nem lesz annak, ha elszakadnak Istentől. Az ilyen gondolkodás mögött a szabadság helytelen értelmezése húzódik meg, amely szerint mindenféle törvény, parancs vagy szabály korlátozza az ember szabadságát.
Az Isten nélküli szabadság valójában a bűn szolgaságát eredményezi. Ha elszakadok Istentől, a bűn börtönébe zárom önmagamat. Ha nem veszem magamra Krisztus igáját, azaz az ő törvényeit, akkor a bűn igája nehezedik rám. Krisztus igájának felvétele azt jelenti, hogy elfogadom Isten uralmát az életemben. Elfogadom az ő akaratát és irányítását. Elfogadom, hogy szeret és az üdvösségemet akarja.
Isten parancsait nem kényszerűségből tartjuk meg, hanem belátjuk, hogy azok valóban jók, a lelkünk üdvösségét szolgálják. Ettől kezdve már örömmel engedelmeskedünk Istennek, azaz parancsai könnyűvé, könnyen hordozhatóvá válnak számunkra. Ennek fényében új értelmet kapnak Jézus szavai: „Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” Jézusnál találjuk meg örömünk forrását és lelkünk nyugalmát.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Köszönöm neked, Uram, Jézus Krisztus, hogy e világba jöttél, hogy segítsd az embert és megmutasd a helyes utat a menny felé. Bocsásd meg, ha elfeledkeztem róla, hogy eljöveteled és a veled való találkozás mennyire fontos számomra. Űzz el belőlem minden kételkedést és önts adventi lelkületet szívembe. Engedd megtapasztalnom, hogy te ma is hozzánk jössz! Tarts engem éber készenlétben, hogy örömmel fogadjalak! Költözz be házunkba, közösségeinkbe és minden ember szívébe!
Horváth István Sándor (Ph 88)
