Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Mk 8,1-10
Elmélkedés
Szent Márk evangéliumában két olyan csodát találunk, amikor Jézus megszaporítja a kenyeret a pusztában, így táplálva a sokaságot. Először ötezer embernek adott kenyeret (vö. Mk 6,35-44), majd pedig négyezernek. Ez utóbbi esetet írja le a mai evangélium. A két történet számos különbözőséget és hasonlóságot mutat. A szentírástudósok véleménye megegyezik abban, hogy feltehetően nem két eseményről, hanem egyetlen eset kétféle leírásáról van szó. A második történetben így hangzik a tanítványok kérdése: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Ezt a kérdést aligha tették volna fel, ha látták volna korábban Mesterüket kenyeret szaporítani.
A történetben úgy látjuk Jézust, mint aki mindvégig ura a reménytelen helyzetnek. A nép tehetetlen, hiszen a pusztában tartózkodnak és három nap alatt elfogyott az ennivalójuk. A tanítványok szintén nem látnak megoldást a helyzetre. Az Úr kezében a hét hal megszaporodik, mindenki ehet belőle. Ami lehetetlennek tűnt, az Jézus segítségének köszönhetően megvalósul.
Ez a csoda az Oltáriszentség előképe. Az Eucharisztiában ugyanis Jézus a kenyeret, mint saját testét adja nekünk, hogy lelkünk tápláléka legyen. S erre a kenyérre, Krisztusnak az Oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Testére még a csodás gyógyulásoknál is nagyobb szüksége van az emberiségnek, hiszen ez az örök élet kenyere.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézusunk, ments meg minket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!
Horváth István Sándor (Ph 88)
