Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”
Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!”
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.”
Mk 9,14-29
Elmélkedés
A mai evangéliumi rész azt bizonyítja, hogy már az őskeresztény időkben sem önmagukban a csodák voltak fontosak, hanem mindig kapcsolódott hozzájuk valamilyen lelki mondanivaló, üzenet. Tehát amikor az evangéliumok keletkezésének korában továbbadták egymásnak és lejegyezték a csodákról szóló elbeszéléseket, már akkor többet tartalmaztak ezek, mint a gyógyulás ténye. Ennek ismeretében már világos számunkra, hogy mire érdemes odafigyelnünk a történetben, tudniillik a hitetlenségre és a hitre.
A tanítványok azzal próbálkoztak, hogy egy fiúból kiűzzék a gonosz lelket. Ez azonban nem sikerült nekik. A történteket a fiú apja mondja el Jézusnak, és segítségét kéri. Jézus a hitetlenséget jelöli meg a sikertelenség okaként. Miután az apa kifejezi hitét, azaz kinyilvánítja, hogy hisz abban, hogy Jézus képes csodát tenni isteni erejével, megtörténik a gyógyulás. Mivel az apostolok korábban megbízást kaptak Jézustól a gonosz lelkek kiűzésére és ezen a területen sikereik is voltak, ezért jogosan lepődnek meg saját tehetetlenségükön és kérdezik meg Mesterüktől, hogy most miért nem tudtak gyógyítani? Jézus válasza azt sugallja, hogy a gyógyítás feltétele az isteni hatalomra való teljes és feltétlen ráhagyatkozás, amelyet az imádság jelképez. A csoda tehát nem az emberi erőfeszítés eredménye, hanem mindig Isten jutalmazza meg vele a hívő embert.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.
Horváth István Sándor (Ph 88)
