napi evangelium

Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve, megáldotta őket.
Mk 10,13-16

Elmélkedés

Megdöbbenünk a mai evangélium állításán, miszerint a Jézushoz vitt gyermekeket a tanítványok elutasították. Miért tették ezt? Mitől féltették Mesterüket? A tanítványok elutasító magatartását akkor értjük meg, ha abban az egykori zsidó szemlélet tükröződését látjuk. A zsidóság számára fontos a gyermekáldás, de a gyermekkort jelentéktelen időszaknak tartották. A gyermekek még nem ismerik és nem tartják meg a mózesi törvényt, ezért egyes rabbik vitatták azt, hogy a gyermekek részesei lehetnek Isten eljövendő országának, ahová nézetük szerint csak azok juthatnak, akik megtartják a törvényt. Még olyan vélemény is volt, hogy a rabbik egyáltalán ne foglalkozzanak gyerekekkel, ne tanítsák őket, mert ez időpazarlás. Ez a gondolkodásmód nyilvánvalóan hatással volt Jézus tanítványaira is, hiszen ők is ilyen családi környezetben nőttek fel.

Jézus reakcióját az evangélista így írja le: „megharagudott.” Az eredeti görög kifejezés haragot, bosszankodást, felháborodást jelent. A tanítványoknak a gyermekeket az Isten országából kizáró, az Isten közeléből eltávolító magatartása egyáltalán nem tetszik Jézusnak, és karját a gyermekek felé kitárva egyúttal az üdvösség ajtaját is megnyitja előttük. A mindent ajándékként elfogadó gyermeki lelkülettel ismerhetjük fel Isten országát. A hatalomra vagy a rangra való törekvés viszont könnyen elválaszthat tőle.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!

Horváth István Sándor (Ph 88)