Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.
Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.”
Mk 7,14-23
Elmélkedés
Előzőleg a farizeusokhoz intézte Jézus szavait, most már a néphez, majd pedig csak tanítványaihoz szól. Beszédének témája azonban továbbra is a tisztaság, a lélek tisztasága. Az új hallgatóság új tanításban részesül: az emberi hagyományok megtartásánál fontosabb, hogy tiszták, Istennek tetszőek legyenek az emberi szív szándékai és természetesen az ember cselekedetei is.
Amiről itt Jézus beszél, az nem teljesen ismeretlen a hallgatóság számára. Az ószövetségi időkben a próféták többször is kísérletet tettek arra, hogy az Isten által adott erkölcsi szabályokat a vallási élet legfelső fokára helyezzék, de nem sok sikerrel jártak. Jézus amellett foglal állást, hogy nem emberi megítélés kérdése az, hogy mi a „tiszta” és mi a „tisztátalan”, mert Isten nem tesz a tárgyak, a dolgok között ilyen megkülönböztetést. Isten számára az a fontos, hogy milyen szándék van a szívünkben, s amit teszünk, azt szeretetből tesszük-e.
Isten arra ösztönöz minket, hogy képességeinket jóra, mások javára használjuk. Meg kell tanulnunk felismerni ezt az isteni kegyelmet, amelynek segítségével legyőzhetjük rosszra hajló természetünket és képesek vagyunk visszautasítani a gonosz kísértéseit. Isten segítségével képesek vagyunk legyőzni kicsinységünket, ennek érdekében engednünk kell, hogy ő legyen egyre nagyobb bennünk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.
Horváth István Sándor (Ph 88)
