Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
Mk 2,18-22
Elmélkedés
A böjtölés kérdése egy vita alapjául szolgál Jézus és a farizeusok között. A téma vád formájában fogalmazódik meg és a tanítványokra vonatkozik. Arról nincs szó a szövegben, hogy Jézus megtartotta-e a böjtöt, csupán azt nehezményezik a vitapartnerek, hogy Mesterként nem figyelmezteti tanítványait a böjtölés gyakorlatára. A zsidó vallásgyakorlat szerint egyetemes böjtöt tartottak háború, éhínség, szárazság vagy más csapás idején. A böjt a bűnbánat kifejezése volt, így igyekeztek Isten segítségét kieszközölni a csapások megszűnése érdekében. Ezen kívül önkéntes böjtöt is tartottak, a farizeusok vallási csoportjához tartozók például hetente kétszer (vö. Lk 18,12). Válaszában Jézus arról beszél, hogy az ő személyes jelenlétének idejében nincs szükség böjtölésre. Ő itt van a világban, jelen van az emberek között, ez tehát az üdvösség ideje, az örvendezés ideje. A kiüresedett hagyományokhoz való ragaszkodás nem érték Jézus szemében. A vallási gyakorlatokat időnként meg kell újítani, új tartalommal kell megtölteni. Erre utalnak a szövetről és a foltról, valamint a borostömlőről és a borról szóló példák.
A böjtöléssel kapcsolatban fontos tisztáznunk, hogy Isten kegyelmi segítsége nem válasz az ember igyekezetére, nem ellenszolgáltatás a vallásos buzgóságra. Amikor Isten megsegít valakit, akkor nem emberi érdemeket akar megjutalmazni, hanem megmutatja az ember számára jóságának és szeretetének jelét.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként élj és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk! Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk rólad az igazságot kereső embereknek!
Horváth István Sándor (Ph 88)
