napi evangelium

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Mk 3,13-19

Elmélkedés

A mai evangélium szerint a tanítványok nagyobb köréből Jézus kiválasztott tizenkettőt, hogy „vele tartsanak, és hirdessék az igét.” Márk evangélista név szerint felsorolja a kiválasztottakat, akiket apostoloknak nevezünk. Értelmezhetjük ezt úgy, hogy Jézus az őt elutasító, tizenkét törzsből álló Izrael helyébe új közösséget hoz létre. Az apostolokra épülő Egyház az új választott nép, az újszövetség népe. Az Egyház az a közösség, amelyben láthatóvá válik és szüntelenül növekszik Isten országa.

Az evangéliumokat figyelmesen olvasva észrevesszük, hogy nem hősök ők, akik rendkívüli magabiztossággal, soha nem lankadó lelkesedéssel követik Mesterüket, hanem bizony esendő emberek. Péter az előzetes figyelmeztetés ellenére is megtagadja az Urat, Jakab és János inkább akar uralkodni, mintsem szolgálni, Tamás még a feltámadás után is kételkedik, hitetlenkedik, és persze a tizenkettő között van Júdás, aki elárulta Jézust. Az evangélisták nem szépítik meg személyüket, hanem bennük tükröződnek az első keresztény közösség bűnei és gyengeségei, ugyanakkor hivatásuk és küldetésük is. Tanúk ők, az Úr életének, halálának, de legfőképpen feltámadásának hiteles tanúi.

Az a Jézus, aki egykor kiválasztotta a tizenkettőt, napjainkban is magához hívja tanítványait, mert korunkban is küldötteket keres, akik tanúságot tesznek róla a világban. Talán az én nevemet is mondja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

Horváth István Sándor (Ph 88)