Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért (Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette.
Mk 3,20-21
Elmélkedés
Jézus tanításának és tetteinek vonzerejét jelzi, hogy híre hamar elterjed, tömegek keresik őt. Vele vannak „tanítványai”, amely megjelölés itt már kifejezetten az általa választott tizenkettőre vonatkozik, akik immár teljes közösségben élnek Mesterükkel. Az „evésre sem maradt idejük” kifejezés egyáltalán nem túlzás, hanem pontosan jelzi, hogy mennyire fáradhatatlanul végzi szolgálatát az Úr.
Az a tény, hogy mindenütt tömegek keresik Jézust, kiemeli Jézus rokonságának vakságát, tévedését és értetlenségét. Az evangélista nem írja le, hogy pontosan milyen híresztelés jutott a fülükbe, mindenesetre elég súlyosnak tűnik az a minősítés, hogy „eszét vesztette.” Ostobaságokat persze nem csak a bibliai időkben terjesztettek az emberek, napjaikra is jellemző, hogy gondolkodás nélkül adnak tovább ellenőrizetlen képtelenségeket azok, akik mit sem törődnek a másik ember jó hírnevével. Jézus rokonsága természetesen nem a közösségi médiából szerezte egykor értesüléseit, mindenesetre felült a buta híresztelésnek. Szándékuk világos: haza akarják vinni rokonukat, hogy elrejtsék a nép elől, a nagy nyilvánosság elől. Jézus viselkedése eltér a megszokottól, tehát nem normális, elment az esze. Ugye, ismerős ez a megbélyegzés? Ugye, ismerős ez a jogtalan ítélkezés?
Mi ebből a tanulság? Csak az igazat hidd el! Csak az igazságot add tovább!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, gondviselő Istenünk! Köszönjük, hogy figyelsz életünkre, vigyázol ránk, gondviselő szereteteddel átölelsz minket. Látod gondjainkat és küzdelmeinket, jól ismered fáradozásainkat és aggodalmainkat. Hozzád fordulunk nehéz helyzeteinkben: adj nekünk jó tanácsot és útmutatást! Adj erőt, bátorságot és kitartást. Erősítsd bennünk a hitet, hogy amikor már erőtlenek és tehetetlenek vagyunk, te akkor is tudsz segíteni, mert mindent megtehetsz, s jóságodnak köszönhetően segítesz mindazzal, ami üdvösségünket szolgálja. Ösztönözz minket arra, hogy készséggel és engedelmesen megtegyünk mindent, amit kérsz tőlünk.
Horváth István Sándor (Ph 88)