Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Mt 13,1-9
Elmélkedés
Máté evangéliumának előző fejezetei részletesen ismertették Jézus tanítását az Isten országáról, amelyet a hegyi beszédben mondott el, majd pedig azoknak a csodáknak a felsorolása következett, amelyek igazolták Isten országa megvalósulását. Ezt követően a farizeusok és írástudók által kezdeményezett viták következtek. A most kezdődő 13. fejezetben az evangélista visszatér Jézus tanításához, példabeszédek következnek az Isten országáról. A helyszín most nem egy hegy, hanem a Genezáreti-tó partja, Jézus egy bárkából tanítja a népet, amely ismételten nagy számban gyűlik össze körülötte.
Elmélkedésünkben nem mehetünk tovább annak megemlítése nélkül, hogy az evangélium keletkezésének idején a bárka, a hajó a krisztusi közösség, az Egyház jelképe. Azok a keresztények, akiknek Máté evangélista szánta írását, az Egyházban már olyan közösséget láttak, amelyre Jézus rábízta tanítását, s amely a megbízásnak köszönhetően hitelesen közvetítette ezt a tanítást.
A magvetés, az igehirdetés, a krisztusi tanítás továbbadásának feladatát tehát az Egyház végzi, mert maga az Úr bízta meg ezzel. Akik nyitott szívvel hallgatják és hittel elfogadják a krisztusi igazságot, valamint döntést hoznak, hogy a megismert tanítás szerint fognak élni, azok beszállnak a bárkába, csatlakoznak az Egyház közösségéhez.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! Neked köszönhetjük születésünket, emberi létünket, egész életünket. Te szeretettel fordulsz felénk és gondoskodsz rólunk életünk során. Örömmel adunk most neked hálát mindazért, amit tőled kapunk. Megismerjük isteni nagyságodat és fenségedet, ezért örömmel imádunk téged. Benned felismerjük jóságos Atyánkat, aki a javunkat akarod, ezért szívesen fordulunk hozzád kéréseinkkel. Sokszor megtapasztaljuk irgalmasságodat és megbocsátó jóságodat, ezért bizalommal fohászkodunk hozzád bűneink bocsánatáért. Urunk, hallgasd meg imáinkat!
Horváth István Sándor (Ph 88)
