Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés
Szent Brigitta ünnepén a szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszédet olvassuk. Jézus példabeszédének értelme világos: Krisztus tanítványa úgy kapcsolódik Mesteréhez, mint a szőlővesszők a szőlőtőhöz. A kapcsolat nem egyirányú, hanem kölcsönös. Ahogyan ő ragaszkodik hozzánk, úgy kell nekünk is kitartanunk mellette, és ahogyan ő szeret minket, úgy kell nekünk is szeretnünk őt.
A példabeszéd egyik kulcsszava az „igazi.” Jézus ezzel kezdi szavait: „Én vagyok az igazi szőlőtő.” Az ószövetségi írásokban, főként a prófétai jövendölésekben gyakran szerepel az a hasonlat, amely szerint a választott nép az Isten szőlőskertje. A nép az Isten tulajdona, ahogyan a szőlőskert a gazdájáé. A hasonlat tehát a nép és Istene közötti szövetséget jelképezi. Jézus valójában önmagára alkalmazza ezt a korabeli emberek számára jól ismert hasonlatot. Azzal, hogy „igazi szőlőtőnek” nevezi magát, azt állítja, hogy a régi szövetség helyébe újat hoz ő, az új szőlőtő. Isten új választott népéhez azok tartoznak, akik Jézushoz és az ő közösségéhez kapcsolódnak.
A közösség belső megosztottsága, valamint a külső üldözések azt eredményezhetik, hogy valaki leszakad a szőlőtőről, azaz eltávolodik Krisztus szeretetétől. Annak érdekében, hogy valamennyien megmaradjunk szeretetében, a közösség belső egységének megteremtésére és megőrzésére kell törekednünk, és erősítenünk kell egymást, hogy a külső nehézségeket és a támadásokat is elviseljük.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Életem Ura, Jézus Krisztus! Amikor a szentmisében a te szavadat hallgatom, a te irántam való szeretetedre gondolok. Amikor áldozatod megújul az oltáron, ismét csak a te végsőkig elmenő szeretetedre tudok gondolni. Amikor pedig a szentáldozásban magamhoz veszem Testedet, akkor értem meg igazán, hogy mennyire szeretsz engem! Szeretettel hívsz, hogy Testeddel táplálkozzak. Hálásan fogadom el hívásodat, hogy az Oltáriszentségben Téged vegyelek magamhoz és bennem élj!
Horváth István Sándor (Ph 88)