Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Lk 10,1-12. 17-20
Elmélkedés
A küldöttek feladata
A mai evangéliumi történet szerint nyilvános működésének ideje alatt Jézus missziós útra küldte tanítványait. Miután kellő ideig tanította őket, a Mester elérkezettnek látta az időt, hogy az ő nevében elinduljanak és hirdessék tanítását. Az indulás előtt gyakorlati tanácsokat ad nekik, amelyek bátorságra, eszköztelenségre, Istenbe vetett bizalomra és lelkesedésre ösztönöznek. A történet helyes értelmezéséhez segítséget nyújtanak azok az evangéliumi beszámolók, amelyek szerint feltámadása után Jézus missziós parancsot ad az apostoloknak, a tanítványoknak és az egész Egyháznak. A két misszióba küldés esetét jogosan kapcsoljuk össze, hiszen egyiknél sem az apostolok által végzett konkrét tevékenység leírása a fontos, hanem Jézus parancsa és annak teljesítése.
A leírásokban különböző és megegyező elemeket egyaránt találunk, amelyek a missziós feladat teljesítésének sokféleségére, ugyanakkor egységére utalnak. Máté evangéliumának sajátossága ebből a szempontból, hogy a misszió szorosan kapcsolódik a Jézus által alapított Egyházhoz, amely a rábízott tanítást, igazságot hirdeti, és kapcsolódik a szentségekhez, különösen is a keresztséghez, amely szentségeket az Úr szintén az ő Egyházára bízott. Márk elsősorban az igehirdetésben látja a misszió megvalósulását, s az a szándék vezeti, hogy az ige hallgatóját személyes hitvallásra késztesse. Művében ezért van fontos szerepe a Jézust Messiásnak nevező Péter apostolnak (vö. Mk 8,29) illetve a kereszt mellett Jézust Isten Fiának megvalló római katonatisztnek (vö. Mk 15,30). A missziós küldetést Lukács az isteni irgalmasságról és a feltámadásról szóló tanúságtételnek tekinti, János pedig Jézusnak az Atyától való küldetése és az apostolok Jézus általi küldése közötti párhuzamot emeli ki: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21) – mondja Jézus, tehát az apostolok folytatják azt a munkát, amit Mesterük elkezdett.
A küldetésben emellett vannak alapvető közös elemek is. Mindenekelőtt a Jézus nevében való cselekedetet kell megemlítenünk. A misszió, legyen az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, tanúságtétel vagy szeretetszolgálat, minden esetben a küldőnek, Jézusnak a nevében történik. Az ő nevében hirdetjük az evangéliumot és az ő nevében gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit.
Lukács evangélista leírásában szerepel egy sajátos megjegyzés, amelyre érdemes odafigyelnünk. Jézus olyan helyekre küldi a hetvenkét tanítványt, „ahová menni szándékozott”, tehát ahová személyesen akar eljutni a közeljövőben. Nem egyszerűen csak arról van itt szó, hogy a tanítványok szállást keressenek Jézus számára, hanem hogy előkészítsék az ő érkezését. Ez a valóságos, ugyanakkor jelképes cselekedet azt az üzenetet hordozza minden idők küldöttei számára, hogy a feladat nem lehet más, mint Krisztus jövetelére, fogadására felkészíteni az embereket. A mi Urunk napjainkban is szeretne eljutni, szeretne utat találni minden emberhez. Nekünk, az ő küldötteinek az a feladatunk, hogy segítsük az ő találkozását az emberekkel.
Induljunk, legyünk hitvalló és tanúságtevő keresztények!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Miután kellő ideig tanítottad tanítványaidat, elérkezettnek láttad az időt, hogy útnak indítsd őket tanításod hirdetésére. Az indulás előtt gyakorlati tanácsokat adtál nekik, amelyek bátorságra, eszköztelenségre, Istenbe vetett bizalomra és lelkesedésre ösztönözték a misszióra indulókat. Te napjainkban is szeretnél eljutni, szeretnél utat találni minden emberhez. Felismerjük hivatásunkat: a te örömhíredet szeretnénk továbbadni és rólad akarunk tanúságot tenni. Adj nekünk apostoli lelkesedést és buzgóságot! És adj jóindulatot azok szívébe, akikhez küldesz minket!
Horváth István Sándor (Ph 88)