Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”
Mt 5,43-48
Elmélkedés
A tegnapi evangélium mondanivalóját folytatja a mai részlet, amelyben az ellenségszeretetről tanít Jézus. Itt is új törvényt fogalmaz meg a mi Urunk a régi parancsokkal szemben: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket” (Mt 5,44). Sokan esztelenségnek tartják az ellenségszeretetet. Miért tennénk jót azokkal, akik bántanak, gyűlölnek minket? – kérdezik. Igen, Jézus kérése bizonyos értelemben ellentmond az emberi gondolkodásnak, mert egy valódi erényről van szó, amelyet Isten kegyelmével sikerül gyakorolnunk, megvalósítanunk, emberi erőnk ehhez kevés volna. Az ellenség szeretete nem saját gyengeségünkből fakad, azaz nem abból, hogy képtelenek vagyunk ellenállni egy nálunk nagyobb kényszerítő erőnek. Nem is azt jelenti, hogy kizárnánk a rosszal szembeni ellenállás, az önvédelem lehetőségét. De nem is azt jelenti, hogy lemondanánk arról, hogy az ellenséges érzületű személyt megváltoztassuk, jó útra vezessük.
Az ellenségszeretet alapja az, hogy minden rossz cselekedet inkább sérti a bántalmazót, mintsem a bántalmazottat, hiszen őt szakítja ki a szeretet légköréből. Amikor vele szemben lemondunk a bosszúról, vitatkozásról vagy bármiféle kényszerítő és erőszakos eszközről, akkor lehetőséget adunk neki vétke megbánására és a szeretet világába való visszatérésre.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz.
Horváth István Sándor (Ph 88)
