Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”
Mt 6,24-34
Elmélkedés
Ne aggódjatok a holnapi étel, a ruházkodás vagy a megélhetés miatt – mondja Jézus a hegyi beszédben. Világos, hogy ez nem a legszegényebbeknek vagy a megélhetésért küzdőknek szólt, hanem azoknak, akik viszonylagos jólétben élhettek. Nagyfokú érzéketlenség volna ugyanis ilyet tanácsolni olyan embereknek, akiknek nincs biztosítva a jövője és teljes bizonytalanságban tengődnek napról napra. Krisztus Urunk nem is esett a tapintatlanság ezen hibájába. A beszéd címzettjei azok lehettek, akik nem küzdöttek megélhetési és anyagi problémákkal, biztonságban éltek, amelyet azonban elsősorban nem maguknak, hanem Isten bőkezűségének köszönhettek. Ők azt a tanulságot vonhatták le: vegyék észre azokat, akikre ránehezedik a mai nap gondja!
Az Úr szavai ugyanakkor az Atya gondviselő szeretetére irányítják figyelmünket. A gondviselés azt jelenti, hogy az Istenben bízó embernek nem kell féltenie az életét, nem kell aggodalmaskodnia a jövő miatt, hiszen Isten mindig tudja, hogy mire van szükségünk és mi válik lelkünk javára. Ez a tudat állandóan erősíti bizalmunkat, amire főleg a megpróbáltatások idején van szükségünk. A nehéz helyzetekben megtapasztaljuk, hogy Isten nem hagy magunkra, s ilyenkor arra nevel bennünket, hogy mindenkor nagy bizalommal forduljunk felé. A gondviselés megtapasztalása arra indít minket, hogy legyünk hűségesek Istenhez, aki védelmez minket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jézus Krisztus! Hiszem, hogy te vagy az Isten Fia. Téríts le a bűn, a gonoszság és az önzés útjáról, hogy példádat követve elindulhassak az önfeláldozó szeretet útján. Benned van üdvösségem, és veled juthatok el az örök életre. Hozzád megyek, aki a kereszten életedet áldoztad minden emberért. Feltekintek szenvedő arcodra és a te áldozatodhoz szeretném kapcsolni életáldozatomat, hogy megértsem az istenfiúság titkát, és élő hittel tudjam megvallani, hogy te vagy az Isten Fia. Tégy engem tanúságtevővé, hogy hirdessem a világban: te vagy az Isten Fia, te vagy a Megváltó, egyedül te vagy az Üdvözítő!
Horváth István Sándor (Ph 88)
