Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Mt 5,17-19
Elmélkedés
A hegyi beszéd következő részlete a régi és az új törvény viszonyát tárgyalja. Jézus egykori hallgatóiban és természetesen azokban a keresztényekben, akik az evangélium megírása idején éltek, jogosan merült fel a kérdés, hogy az új törvény meghirdetésével életben marad-e a régi, a mózesi, az ószövetségi törvény. Máté evangélista, aki elsősorban a zsidóságból megtértek számára írja művét, arra törekszik, hogy egyensúlyba hozza a régi és az új törvényt. Azt szeretné, hogy olvasói ne ellentétet lássanak a kettőben, hanem a mózesi törvény mintegy magasabb fokát lássák meg Krisztus törvényében. Ennek fényében tudjuk helyesen értelmezni az Úr szavait: „Nem megszüntetni jöttem a törvényt és a prófétákat, hanem tökéletessé tenni.”
Mivel Jézus a mózesi törvényről, a prófétai írásokról egyaránt beszél, ezért szavai azt is jelentik, hogy ő a Messiás. Az ószövetségi törvényt ugyanis azért adta Isten, hogy a választott népet felkészítse a megváltó jövetelére. Ebbe az irányba mutatnak Isten küldötteinek, a prófétáknak a jövendölései is a messiási időkről. Úgy is beteljesedik tehát az ószövetség korának kinyilatkoztatása, hogy Jézus személyében elérkezik a Messiás, a Megváltó. Hallgatói és követői ezt is felismerhetik tanításából.
Isten minden ember szívébe írta a szeretet törvényét. Ezt kell megvalósítanom életem során és erre kell vezetnem másokat.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te arra bátorítottad tanítványaidat és buzdítasz minket is, hogy szüntelenül imádkozzunk. Szükségünk van bátorításodra, hiszen sokszor kételkedünk az ima erejében. Ha Isten nem azonnal teljesíti kéréseinket, vagy nem egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen elbizonytalanodunk. Pedig kitartóan kell imádkoznunk, mindig azzal a bizalommal, hogy Isten mindent megad nekünk, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja. Segíts minket a hit próbatételei idején, hogy szívünkben megőrizzük a jóságos Isten arcát!
Horváth István Sándor (Ph 88)
