Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11
Elmélkedés
Jézus arra kéri tanítványait, hogy ne szomorkodjanak hamarosan bekövetkező távozása miatt, hanem örüljenek annak. Az örömnek kettős oka van. Egyrészt Jézus visszatér ahhoz, akitől a földre jött, a mennyei Atyához. Másrészt elmenetelét követően elküldi a Szentlelket, aki a világ végezetéig a krisztusi közösség tagjaival marad.
A mai evangélium szerint a Szentlélek megvilágosítja majd az emberek értelmét, hogy felismerjék bűneiket és bűnbánatra késztet. A bűn Isten megbántása. A bűn szembefordulás Isten akaratával és szeretetével. A bűn nagyságát és következményeit az ember sokszor fel sem fogja. Amikor elkövetek valamilyen bűnt, nem látom át, hogy ezzel milyen kárt okozok: megsértem vele Istent, megbántom vele embertársaimat és lelkem üdvösségét teszem kockára. A „bűnről való meggyőzés”, mint az Igazság Lelkének tevékenysége azt jelenti, hogy belátom milyen nagy hibát követek el az Istennel való szembeszegülésemmel. A Lélek feltárja előttem a bűn mélységét, s képes visszatartani tőle. A Lélek egészséges bűntudatot ébreszt bennem, s igazi bűnbánatra indít. Isten lelke meggyőz engem arról, hogy elforduljak a bűnös élettől és újra Istenhez térjek, aki mindig irgalommal és szeretettel fogad engem és minden bűnét megbánó embert.
Engedem-e, hogy a Szentlélek elfordítsa szívemet a bűn útjáról és a kegyelem útján vezessen?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
