Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük:
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.”
Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
Lk 24,46-53
Elmélkedés
Eljutni a mennybe
A katolikus hagyomány szerint a húsvétvasárnap utáni negyvenedik napon ünnepeljük Jézus mennybemenetelét. A 40. nap csütörtökön volt, de több országban, köztük Magyarországon is, a következő vasárnapon, vagyis ma tartjuk a mennybemenetel ünnepét. Az ünnep szoros kapcsolatban áll a húsvéttal: Krisztus, aki feltámadt a halálból, majd negyven napon át megjelent az apostoloknak és a tanítványoknak, ezen a napon elhagyja a földet, és visszatér az Atyához a mennybe. Az esemény olyannyira fontos hitigazság, hogy a hitvallásba is bekerült. A Jézusról szóló részben ezt imádkozzuk: „harmadnapra feltámadt az írások szerint, felment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján.” Ez utóbbi kifejezés azt jelenti, hogy a mennybe dicsőségesen visszatérő Jézus elfoglalta helyét az Atya mellett.
Sokan úgy képzelik, hogy a menny valahol odafenn, nagyon messze, a csillagokon és galaxisokon túl létezik. Ez egy téves elképzelés, mert a menny igazából nem egy hely, ami a világűr nagyon távoli részén található, s amelyet hatalmas távcsövekkel megnézhetünk a földről. A mennyország valójában egy állapot, egy létmód, amelyet Isten ajándékoz az embereknek. A halálunk és a feltámadásunk után eljuthatunk a mennyország örökké tartó boldogságába, az örök üdvösségre, ahol együtt lehetünk az Atyával és Jézussal. Az a tény, hogy Jézus feltámadt és felment a mennybe azt jelenti, hogy ez számunkra is lehetséges. A mi testünk és lelkünk is feltámad az örök életre, és mi is eljuthatunk a mennybe.
Mit jelent a mennybemenetel Jézus számára és mit üzen számunkra? Pilátus ítélőszéke előtt állva Jézus kijelentette: „Az én országom nem ebből a világból való” (Jn 18,36). A mennyei Atya küldötteként érkezett el emberi világunkba, itt a földön élt és teljesítette küldetését, de feltámadását, megdicsőülését követően nem maradhatott örökre ebben a világban, mert az ő igazi hazája, országa, otthona nem a földi világ, hanem a mennyei. Távozásával a mennybe felhívja figyelmünket arra, hogy a mi hazánk is a mennyben van, ahogyan ezt Szent Pál apostol tanította (vö. Fil 3,20). Hazamenni, hazatérni mindig öröm! Örömmel gondolunk arra, hogy Jézus visszatért a mennybe, s nem szabad amiatt sajnálkoznunk, hogy elhagyott bennünket, magunkra hagyott minket, hiszen ez valójában nem is igaz, mert a pünkösdkor érkező Szentlélek által titokzatos módon továbbra is velünk van. És örömmel gondolunk arra, hogy Jézus a mennybe vár minket. Azt szeretné, hogy eljussunk hozzá, s örökre vele éljünk a tökéletes boldogságban. Az új élet egészen más lesz, mint a földi. A földi élet hiányosságait, gyengeségeit, esetlenségeit, fájdalmait és szenvedéseit nem visszük magunkkal. Ott megkapjuk mindazt, ami hiányzott a földön a boldogságunkhoz. Nem marad semmi abból, ami fájdalmat okozott nekünk ezen a világon, hanem részünk lesz a tökéletes szeretetben.
Az apostolok számára az Úr mennybemenetelét követő tíz nap a Szentlélek várásával telt el, aki pünkösd napján ereszkedett le rájuk lángnyelvek alakjában, s erővel töltötte el őket, hogy a Krisztustól kapott küldetésnek megfelelően bátran elinduljanak a világba az örömhírrel. Az elkövetkezendő napok a Szentlélek várásának jegyében telnek a mi számunkra is. Nincs okunk szomorkodni Jézus távozása miatt, hanem azért kell imádkoznunk, hogy a Szentlélek minket is töltsön el bátorsággal, hogy az Egyház tagjaiként az evangéliumot hirdessük a világban. E földi küldetésünk teljesítése közben soha ne feledkezzünk el végső célunkról, azaz arról, hogy a mennybe jussunk!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy az Atya várt rád, amikor a mennybe emelkedtél. Hisszük, hogy a mennyei örök dicsőség várt rád földi életed után. Hiszem, hogy engem is az Atya vár a mennyországban. Ha az Atya akarata szerint szeretetben élem életem, ő az örök élettel fog megajándékozni. Uram, mennybemeneteled és az örök dicsőségbe jutásod erősítse bennem a hitet, hogy van örök élet és elnyerhetem azt! Taníts, hogy égre emelt tekintettel éljek, életem minden napján szem előtt tartsam, hogy a mennyországban Isten vár rám. Vezess engem Szentlelked által, hogy reményem beteljesedjen és az örök üdvösségre jussak!
Horváth István Sándor (Ph 88)
