Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem. Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet. Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik? Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?”
Jn 5,31-47
Elmélkedés
A mai evangéliumban olvasható beszédet Jézus azokhoz intézi, akik nem fogadják el őt és szembefordulnak vele, és akik az Atyát és az ő tanúságtételét sem fogadják el. A csodák ugyanis, amelyeket Jézus az Atya nevében tesz, megerősítik mindazt, amit mond, s azt bizonyítják, hogy tanítása igaz. Ezeket az isteni jeleket és tanúságokat azonban nem fogadják el egyesek, akik korábban ugyanígy nem fogadták el Keresztelő János tanúságtételét sem és az ószövetségi írások tanúbizonyságát sem akarják megérteni.
Velük szemben a másik oldalon ott áll Jézus, aki saját szavai szerint nem szorul rá az emberek tanúskodására, hiszen maga az Atya tanúskodik mellette. Jézus szava elítéli a hitetleneket. Aki azonban hittel elfogadja tanítását az az örök életre jut. Az örök boldogság utáni vágy Krisztus megismerésének vágyával kezdődik. A megismerés során szükségünk van a szív alázatosságára, értelmünk meghajlására Isten titkai előtt és sok-sok türelemre, mert nem fog minden kérdésünkre azonnal válaszolni Isten. Legyen meg bennünk a vágy, hogy napról napra egyre jobban megismerjük Krisztust, s általa az Atyát!
A hitetlenségnek, az elutasításnak nagy ára van, mert az ember örök élete a tét. Az örök élet tanítását pedig Jézus hozta el nekünk, s egyúttal meg is mutatja nekünk, hogy milyen módon nyerhetjük el azt. Jézus szavában az Atya szól hozzánk, aki meghív minket az üdvösségre.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Irgalmas Istenünk! A bűnöktől való szabadulás és a lelki megtisztulás lehetőségét te mindenkinek felkínálod és örömmel bocsátasz meg nekünk. Küldötteid által figyelmeztetsz, ha letérünk az igaz élet útjáról. Az idők teljességében pedig elküldted Fiadat, aki önfeláldozásával, szenvedésével és halálával megszerezte számunkra a megváltást, a veled való kiengesztelődést. Az Úr mennybemenetele után kiárasztottad a Szentlelket a bűnök bocsánatára. Önmagunkat nem tudjuk felmenteni a bűn alól, hanem te törlöd el azokat. Add meg nekünk bűneink bocsánatát és a lelki megtisztulást!
Horváth István Sándor (Ph 88)
