Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: „Uram bizonyára késni fog”, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Lk 12,39-48
Elmélkedés
Már gyermekkorunktól fogva hozzászoktunk ahhoz, hogy valaki számon kéri tőlünk kötelességünk teljesítését, és felelősségre von, ha valamit nem tettünk meg, illetve rosszul tettünk. Szüleink és nevelőink bizonyára a jutalmazásról, a dicséretről sem feledkeztek meg, ha valamit időben, jól megtettünk. A gimnazisták és az egyetemisták jól tudják, hogy a számonkérés idejének közeledése milyen lelki terhet jelent, főként akkor, ha valamilyen mulasztás terheli a lelket. Mások nyugodt lelkiismerettel várják a megmérettetés napját saját felkészültségükben bízva.
A végső időkben Isten is számon kéri tőlünk, hogy mit tettünk földi életünk során. Egyesek rettegnek ettől a naptól, mert mulasztásaik vannak, mások viszont mindig készen állnak a találkozásra. Az egyik embert inkább a felelősségre vonástól és büntetéstől való félelem kényszeríti kötelességei teljesítésére, a másikat az Isten iránti szeretet. Az utóbbi könnyebb.
A szolgának is megvan a maga felelőssége. Hűségesen kell teljesítenie mindazt, amit ura rábíz, mert akire sokat bíztak, attól többet is kérnek számon. Isten azt a feladatot bízza ránk, hogy közreműködjünk szándékainak megvalósulásában a világban és az Egyházban. Isten szolgáiként a szenvedéseken és a próbatételeken keresztül juthatunk a mennyország dicsőségébe.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus, kereső emberként fordulunk hozzád. Keressük életünk alapjait, az életünk boldogságát megadó értékeket. Keressük az igazság tanítását. Keressük az örök élet felé vezető utat. Keressük a hiteles tanúságtételt. Keressük szívünk békéjét. Keressük az irgalmasságot. Keressük hivatásunkat és életcélunkat. Urunk, mindent benned találunk meg, mert te vagy az embert kereső és az embert szerető Isten!
Horváth István Sándor (Ph 88)
