Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Étkezés közben a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”
Lk 14,12-14
Elmélkedés
A múlt szombati evangéliumi szakasz folytatását olvassuk a mai napon. Akkor a vendégekhez intézte szavait Jézus, figyelmeztetvén őket, hogy legyenek alázatosak, ne törekedjenek az első helyekre. Ma pedig a vendéglátó számára fogalmazza meg intelmeit. Abban az időben szokás volt az étkezésekre vendégeket hívni, főként rokonokat és barátokat. Rendszerint érvényesült a kölcsönösség elve: aki meghívott volt, igyekezett mielőbb viszonozni a meghívást. Jézus azt ajánlja, hogy a vendéglátáskor lépjünk túl ezen a megszokott vendégkörön és olyanokat lássunk vendégül, akik élethelyzetüknél fogva nem tudják azt viszonozni. Ne a viszonzás reményében tegyünk jót, mert a jócselekedetek értéke az önzetlenségben és az ingyenességben van.
Jézus tanácsának azonban van egy másik szintje is. A példázat házigazdájában magát Istent ismerhetjük fel, aki meghív minket a vele való szeretetközösségre. Isten jóságát aligha tudjuk emberként viszonozni. Isten jól látja szegénységünket, lelki bénaságunkat és vakságunkat, mégsem fordul el tőlünk, ahogyan sok jómódban élő személy elfordul szükséget szenvedő embertársától. Isten lehajol hozzám, irgalmával gyógyítani akar minket, vendégül akar látni, ünnepelni szeretne velünk, örömmel szeretne minket megajándékozni. Boldogok vagyunk, ha elfogadjuk hívását és vendégei lehetünk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életedben magad is küldött voltál, küldetést teljesítettél. Annak a küldetésnek megvalósítása volt életcélod, amit a mennyei Atya bízott rád. Szavaddal és életeddel tanúságot tettél Isten szeretetéről a világban. Mennybemeneteled előtt azzal bíztad meg apostolaidat és tanítványaidat, hogy folytassák e tanúságtételt Isten szeretetéről és munkálkodjanak a hit terjesztésén. Legyen minden keresztény célja a hit hirdetése! Vegyenek részt minél többen a hit hirdetésében! Adj nekem is hitvalló, hithirdető, apostoli lelkületet!
Horváth István Sándor (Ph 88)
