Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Mk 6,53-56
Elmélkedés
A mai evangéliumban nem egy konkrét csodát, hanem általános jellegű összefoglalást olvasunk arról, hogy meggyógyulnak azok, akik ennek reményében mennek Jézushoz. A gyógyulni vágyók „legalább a ruhája szegélyét szeretnék megérinteni”, hiszen azt tapasztalják, hogy mindenki gyógyulást nyer, aki ezt megteszi.
A leírásból kiindulva két alapvető tévedést oszlassunk el Jézus csodáival kapcsolatban. Jézus csodáit éppen megmagyarázhatatlanságuk miatt sokan hasonlítják a varázslathoz. Olyannak tartják, mintha ügyes bűvészmutatványok volnának, amelyeknek feltételezhetően van magyarázata, de ez rejtve marad az emberek előtt. A csodáknál valójában nincs szó ügyeskedésről, szemkápráztató mutatványról vagy rejtélyes varázslatról. A csoda azt jelenti, hogy Isten beavatkozik a világ rendjébe, a természet rendjébe. Szokatlan dolgot tesz, hogy az ember figyelmét felkeltse. A csoda nem öncélú, hanem hitet akar ébreszteni.
Az evangélista leírása szerint sokan mennek Jézushoz, kérik gyógyulásukat és mindenki meg is gyógyul. Ebből az következne, hogy aki csodának számító dolgot kér és kifejezi hitét, azzal meg is történik a csoda, azaz a csoda imával vagy hitvallással kikényszeríthető Istentől. Ez szintén tévedés. A csoda Isten ajándéka. Isten akkor tesz csodát, amikor ő jónak látja. Az ember egyet tehet: elfogadja Istennek ezt a különleges ajándékát.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
