Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Mt 2,1-12
Elmélkedés
Az égi jel
Urunk megjelenésének mai ünnepe szorosan kapcsolódik a karácsony ünnepéhez. Karácsony napján azt ünnepeltük, hogy a láthatatlan Isten látható alakban jelent meg világunkban, emberként született meg a földön. Ma pedig azt ünnepeljük, hogy az emberként világra jött Jézus Istenként áll a világ előtt. A két ünnep kapcsolatát az is jelzi, hogy Jézus születésének történetében kétszer találkozunk kereső emberekkel. Karácsony éjjelén az angyali énekszóra a betlehemi pásztorok indultak útnak, hogy megkeressék az újszülöttet, ma pedig a csillag fényét követve a napkeleti bölcsek indulnak el, hogy szintén Jézushoz menjenek. A pásztorok szegények voltak, akik szegényes ajándékokat vittek magukkal, a bölcsek pedig gazdagabbak voltak, akik drága ajándékokat vittek. A pásztorok egy embert, egy gyermeket kerestek, a napkeleti bölcsek pedig egy leendő királyt. A pásztorok és a bölcsek egészen különböző társadalmi helyzetben voltak, de van egy közös vonásuk, hiszen ugyanaz a cél vezette őket: megtalálni a Megváltót.
Az égi, isteni jeleket érdemes komolyan venni. A napkeleti bölcsek látták a jelet, a különös csillagot és komolyan vették azt. Rajtuk kívül biztosan sokan észrevették még ezt a csillagot, de nem tulajdonítottak neki jelentőséget és nem foglalkoztak ezzel a rendkívüli jelenséggel. Ma is sok ember csupán a mindennapi gondokra, az adventi stresszre, a karácsonyi pihenésre, az esztendő fordulójára figyel inkább, és nem ismeri fel vagy nem érti meg azokat a jeleket, amelyek Isten felé indítanák őt. Pedig ezek a jelek mindenki számára felismerhetőek.
A napkeleti bölcsek története figyelmeztet minket, hogy a jeleket meg kell fejteni. Ha Isten mindenki számára minden nap egyértelműen kinyilatkoztatná, hogy mi a szándéka, akkor nagyon könnyű dolgunk volna. Éppen az az izgalmas a Krisztus-követésben, hogy ki kell találnunk az ő akaratát, s ehhez kapunk is segítséget. Időnként útmutató és figyelmeztető jeleket állít elénk vagy egy olyan személyt rendel mellénk, amelyekre és akire jó, ha figyelünk. Ezeket nem elég csupán észrevennünk, hanem meg kell fejtenünk, hogy mit üzen általuk az, aki önmaga felé szeretné irányítani életünket. Nem feltétlenül különleges és teljesen érthetetlen dolgokat kell keresnünk, Isten ugyanis sokszor egészen egyszerű módon szól hozzánk. Lehet, hogy csak egyszerűen fel kell néznünk az égre, és máris meglátjuk a jelet, mint egykor a bölcsek a csillagot. Ha komolyan vesszük a jelet és megértjük annak üzenetét, akkor útnak kell indulnunk. Ha megmaradunk a magunk kis világába zárkózva, akkor sohasem fogunk célhoz érni. Ha szeretnénk megérkezni az Istenhez, akkor vállalnunk kell az út nehézségeit és akadályait, de számíthatunk arra, hogy utunk során újabb és újabb megerősítő jeleket is kapunk.
A napkeleti bölcsek útnak indulása az egész emberiség Isten felé vándorlását jelképezi. Miként a bölcsek számára sem jelentette a Betlehembe érkezés útjuk végét, ugyanúgy nekünk is tovább kell haladnunk. Ha felismertük Isten jóságos arcát a Gyermekben, akkor újra indulni kell, hogy őt hirdessük a világban. Ezentúl már nem egy jelet, nem egy különleges fényt kell követnünk, hanem egy személyt, magát Jézust.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Szívünk mély szeretetével és hódolatával köszöntjük Jézust, aki a te Fiadként jelent meg az egész világ előtt. Hisszük, hogy jelen vagy a világban, ma is szólsz az emberekhez, csak sokan nem hallják meg szavadat. Hisszük, hogy napjainkban is mutatsz jeleket, csak sokan nem ismerik fel azokat. Segíts minket, hogy életünk során felismerjük az általad mutatott jeleket és kövessük útmutatásaidat! Hitünkkel együtt önmagunkat is neked szeretnénk adni ajándékként, hiszen te Fiad, Jézus Krisztus személyében önmagadat ajándékoztad a világnak és minden embernek.
Horváth István Sándor (Ph 88)
