Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”
Jn 14,21-26
Elmélkedés
A mai evangéliumi rész elején Jézus arról beszél, hogy az szereti őt, aki megismeri és megtartja parancsait. A szeretet nem csupán egy érzés, mint ahogy sokan gondolják napjainkban, hanem cselekedetekben testet öltő jóság. Isten irántunk való szeretete sem csupán érzés, hanem Krisztus személyében megjelenő valóság. A megtestesülés Isten szeretetének a tette. Jézus azzal bizonyította szeretetét az Atya iránt és irántunk, hogy véghezvitte a megváltás művét szenvedése és halála által. Az igazi szeretet azt jelenti, hogy mindent oda kell adni fenntartás nélkül. Ezt teszi Jézus, amikor odaadja, felajánlja az életét.
Beszéde végén az Úr megígéri a Szentlelket, aki majd eszébe juttatja mindazt tanítványainak, amit ő tanított nekik élete során. A Szentlélek pünkösd napján áradt ki az apostolokra, s azóta jelen van az Egyházban. A Lélek olykor feledékeny emlékezetünket frissíti fel, máskor pedig Jézus tanításának megértésében segít, illetve annak felismerésében, hogy miként teljesíthetjük Jézus akaratát. A parancsok gyakorlati követése jelzi Jézus iránti szeretetünket.
E beszéddel Jézus felkészíti tanítványait arra az időre, amikor már nem lesz velük, mert visszatér Atyjához a mennybe. Előre látja, hogy távozása a világból szomorúsággal fogja eltölteni övéit, ezért igyekszik megértetni velük, hogy nem hagyja őket magukra, hanem Szentlelke által örökre velük marad.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Elvinni a szeretetet, a te szeretetedet az emberekhez, ez az apostoli lelkületet őrző Egyház feladata minden korban, napjainkban is. Add, hogy közösségben, valódi szeretetközösségben legyünk veled és egymással. Így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely ily módon jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretetre. Az irántad való szeretet adjon nekünk bátorságot és erőt az evangélium hirdetésére!
Horváth István Sándor (Ph 88)