Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.”
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: „Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
Lk 7,1-10
Elmélkedés
„Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj” (Lk 7,7) – mondja a pogány százados Jézusnak. A katonatiszt önmagát érdemtelennek nevezi, ezzel szemben a zsidó elöljárók méltónak tartják őt arra, hogy Jézus meggyógyítsa a szolgáját, mert sok jót tett a zsidó néppel és a zsinagógát is ő építtette. Jézus meg is teszi a kért csodát, meggyógyítja a beteg szolgát, s ez azt bizonyítja, hogy szerinte is megérdemli a százados a jócselekedetet. De Jézus nem ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja méltónak őt, mint a zsidók, hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen kifejezi kérésével, hogy hisz Jézusban és a halált legyőző isteni hatalmában.
Más csodák leírása alkalmával általában a csoda áll a történések középpontjában. Jelen esetben sem a szolga betegségéről nem tudunk meg többet, sem a gyógyulás mikéntjéről. Az evangélista egyértelműen a százados hitét, alázatát akarja példaként elénk állítani. Mély hitét az jelzi leginkább, hogy szerinte elég, ha Jézus „egy szót” szól, s már ennek hatására bekövetkezhet a gyógyulás. Más esetekben Jézus közvetlen kapcsolatba kerül a betegekkel, megérinti a beteg testrészt, ráteszi kezét a betegre, ezen érintés által következik be a gyógyulás. A százados szerint még erre sincs szükség, ő hisz abban, hogy az Úr egyetlen szava a „távolból” is képes gyógyítani.
Engem mi tesz méltóvá, hogy Jézus hozzám jöjjön? Hogyan fejezem ki, vallom meg hitemet?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Te légy az utunk, aki elvezetsz minket az Atyához! Te vezess minket a szegények és nélkülözők felé, hogy szereteted képviselői legyünk köztük! Te adj nekünk erőt hitünk megéléséhez, megőrzéséhez, megvallásához és átadásához! Adj nekünk lelkesedést, amikor rólad teszünk tanúságot a világban! Alázattal, engedelmességgel és hűséggel akarunk téged követni, aki az örök életre vezető út vagy számunkra és minden ember számára.
Horváth István Sándor (Ph 88)