Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
Mk 2,18-22
Elmélkedés
Az asztalközösség, a bűnösökhöz való viszonyulás után újabb vitatéma kerül elő a mai evangéliumban, mégpedig a böjtölés kérdése. A vallási hagyományokhoz és szokásokhoz ragaszkodó zsidók és Jézus között a böjt is ütközőpont, mert Jézus magatartása e területen is eltér a megszokottól. A háborúk vagy éhínség idején tartott általános böjt a bűnbánat jele volt, s egyben segítségkérés Istentől. Itt most inkább az önként vállalt böjtölésről van szó, amit a farizeusok hetente kétszer tartottak. Jézus nem vitatja a böjtölés vallási értékét, hanem egyszerűen csak arról beszél, hogy annak megvan a maga ideje. Azt állítja, hogy most az üdvösség ideje van, hiszen az ő személyében Isten jelen van a világban. Isten kegyelme, jósága és irgalma megtapasztalható az emberek számára, tehát nem kell annak elnyerése érdekében most böjtöt vállalni. Inkább engedje át mindenki magát az örömnek.
A vallások világában a böjt egy olyan eszköz, amellyel az ember elnyerheti Isten jóindulatát, mintegy kieszközli azt, hogy Isten jósággal forduljon felé. Ebben az értelemben Isten jósága válasz az ember vallásos cselekedetére, böjtölésére. Jézus nézőpontja szerint viszont másról van szó. Isten kegyelme nem jutalom, nem ellenszolgáltatás az ember jóságáért, hanem ingyenes ajándék, amely Isten végtelen jóságából fakad. Az embernek tehát nem küzdeni kell ennek elnyeréséért, hanem sokkal inkább észre kell vennie azt és hálásnak kell lennie érte.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.
Horváth István Sándor (Ph 88)