A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.” Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.”
Lk 17,20-25
Elmélkedés
Isten országa nem külső jelekben vagy látványos megnyilvánulásokban érkezik el. Jézus szavai szerint Isten országa már közöttünk van, bennünk van. E kijelentés a korabeli messiásvárás közegében különösen is provokatív: sokan politikai vagy csodatevő Messiást vártak, aki helyreállítja Izrael dicsőségét, ez lesz Isten országa. Jézus azonban más utat mutat: az Isten országa benső valóság, amely Isten jelenlétében gyökerezik, s amely szívünk megtérésében, az evangélium szerinti életben válik láthatóvá.
Ezután Jézus a rá váró szenvedésekre utal: „Az Emberfiának előbb sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.” A dicsőséges eljövetel előtt ott áll a kereszt – ez Isten útja. Nem a látványos, hódító győzelem, hanem a csendes, önfeláldozó szeretet. Az Isten országa ott kezdődik, ahol az ember szíve megnyílik Isten akaratára, ahol Jézus követése fontosabbá válik a világ kínálta biztonságnál. A kereszt nem vereség, hanem a megdicsőülés kapuja. Ebben a világban sokan keresnek jeleket, bizonyítékokat, látványos igazolásokat, de Jézus azt kéri, hogy inkább legyünk hűségesek, és engedjük, hogy szívünkben formálódjon az Isten országa. A valódi megtérés belülről fakad, s a gyümölcsei láthatóvá válnak életünkben.
Isten országa akkor növekszik, ha szívünkben napról napra helyet adunk Krisztusnak.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Taníts meg arra, hogy ne külső jelek után kutassak, hanem benned keressek bizonyosságot! Ne a világ zajára, hanem a te csendes szavadra figyeljek! Segíts, hogy ne a tetszetős, de félrevezető emberi tanítások vezessenek, hanem mindig a te igéd legyen a világosságom! Add, hogy ne veszítsem el a reményt, amikor nem látom a jeleket, hanem hittel bízzak abban, hogy te jelen vagy és munkálkodsz bennem! Segíts, hogy ne a dicsőséget, hanem a szolgálatot keressem, s a te országodat építsem szeretettel és hűséggel!
Horváth István Sándor (Ph 88)