
Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.” Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni.
Lk 20,27-40
Elmélkedés
A szadduceusok kérdése Jézushoz – a hét testvér kitalált története – csapdaállítás: szeretnék nevetségessé tenni a feltámadás tanítását, amelyben ők maguk nem hisznek. A kérdésükben a földi keretek közé szorított gondolkodás jelenik meg: hogyan működhet a mennyben az, ami a földön is bonyolult és törékeny, például a házasság?
Jézus válasza világossá teszi, hogy Isten országában más törvények uralkodnak. A feltámadás nem a földi élet egyszerű meghosszabbítása vagy megismétlése. A mennyben az emberek „az angyalokhoz lesznek hasonlók”, vagyis már nem a földi kapcsolati formák szerint élnek, hanem közvetlenül Isten dicsőségébe öltözötten, teljes egységben ővele, aki a tökéletes boldogság forrása. Nem eltűnnek az emberi kötelékek, hanem átalakulnak, tökéletesednek, beteljesednek.
Jézus tanítása mindig túlmutat a mi fogalmainkon és szűk látókörünkön. A feltámadásba vetett hit nem csupán jövőbeni remény, hanem erőforrás a jelenben: ha tudjuk, hogy Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké, akkor életünk minden pillanata – még a szenvedés vagy halál közelében is – értelmet nyer.
Törekedjünk úgy élni, hogy már itt a földön is az örökkévaló értékeket keressük: a szeretetet, az igazságot, a hűséget, az Istennel való közösséget.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te megmutattad, hogy az élet nem ér véget a halállal, hanem a te szeretetedben teljesedik ki. Erősítsd bennem a feltámadásba vetett hitet, hogy ne csak a földi dolgokhoz ragaszkodjam, hanem mindig az örökkévalóra irányítsam figyelmemet! Add, hogy életem minden napja tanúságtétel legyen feltámadásodról, a te győzelmedről a halál fölött! Taníts meg úgy szeretni, úgy élni, hogy készen álljak a veled való találkozásra!
Horváth István Sándor (Ph 88)