Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: „Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!” Erre ő így válaszolt: „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!”
Lk 11,27-28
Elmélkedés
Egy asszony a tömegből lelkesen kiált Jézusnak: „Boldog a méh, amely hordozott téged!” Milyen jó lehetett annak, aki ennyire közel volt hozzád, Jézus! Az Úr válasza meglepő: még boldogabb az, aki hallgatja Isten szavát, és meg is tartja.
Miért korrigálja Jézus a dicséretet? Bizonyára azért, mert nem a testi közelség a lényeg, hanem a szív nyitottsága. Nem az a boldog, aki csodákat lát vagy Jézussal egy asztalnál ül, hanem az, aki megszívleli tanítását. Az Istenhez való valódi közelség valójában életforma.
Gondoljunk csak bele: naponta olvassuk az evangéliumot, elmélkedünk róla, talán másokat is bátorítunk vele. De vajon az evangélium szerint élünk? Engedjük, hogy a krisztusi örömhír vezessen minket?
Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, be kell vallanunk: sokszor hallgatjuk Isten szavát anélkül, hogy megengednénk, hogy valóban alakítson bennünket. Meghatódunk egy-egy szép részleten, de késlekedünk a tettekben. Előfordul, hogy az evangélium csak a fejünkben gyújt világosságot, miközben a szívünk és a döntéseink más irányba haladnak.
Jézus azonban nemcsak meghatni akar bennünket, hanem meghív, hogy kövessük őt. Azt akarja, hogy szava átjárja mindennapjainkat: jelen legyen akkor is, amikor döntünk, amikor hallgatunk, amikor megbocsátunk, amikor mások terhét hordozzuk. Isten szavát megtartani annyit jelent, mint állhatatosan Krisztussal élni.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Add, hogy ne csak hallgassam, hanem meg is tartsam szavadat! Ne legyen az evangélium csak hang a fülemben, hanem váljon életté a szívemben! Tisztítsd meg lelkemet, hogy igéd gyökeret verjen, növekedjen, és gyümölcsöt hozzon bennem! Add, hogy tanításod hallgatása ne önelégültséghez, hanem engedelmességhez vezessen! Tedd boldoggá életemet azzal az örömmel, amely nem a világ elismeréséből, hanem a te szavad megtartásából fakad!
Horváth István Sándor (Ph 88)