Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14
Elmélkedés
Különös lakodalom
A mai evangélium egy esküvői meghívás története, amely szokatlan és meglepő. Egy király menyegzőt rendez a fiának, de a meghívottak igencsak udvariatlanul viselkednek, nem fogadják el a meghívást az ünnepi alkalomra. A szokatlan válasz szokatlan cselekedetre készteti a királyt, aki másokat hív meg, „gonoszokat és jókat egyaránt.” A lakodalom közben újabb szokatlan esemény is történik, egy vendéget elég durván kitessékelnek, mert nincs rajta alkalomhoz illő ruha. Mit tanít nekünk ez a különös lakodalom?
Az esküvői meghívás képe Jézus idején közismert volt. Egy menyegző nemcsak egy szűk családi esemény volt, hanem közösségi ünnep is egyben, a kapcsolatfelvétel, az új szövetségek és a vendégszeretet színtere. Ez a kezdés azt jelképezi, hogy Isten meghív minket a vele való életközösségre és az üdvösségre, tehát arra, hogy éljünk vele földi életünk során, és az örök életben is.
Meglepő, hogy a meghívottak mennyire közönyösen, udvariatlanul, sőt, ellenségesen viselkednek. Van, aki egyszerűen nem törődik a meghívással, mást jobban érdekel a földje, az üzlete, ismét mások egyenesen erőszakosak. Ez a mozzanat arra emlékeztet minket, hogy bizony a mi számunkra is sokszor másodlagossá válik Isten hívása, mert fontosabb a saját dolgaink intézése, a saját álmaink megvalósítása. Az elutasítás nem feltétlenül nyílt lázadás, hanem sokszor néma közöny, ami talán még veszélyesebb, mint a nyílt szembefordulás.
A történet folytatásában a király nem adja fel. Megtölti a termet olyanokkal, akiket az utakról gyűjtöttek össze, akik talán nem is számítottak meghívásra. Jézus örömhíre ilyen: senki sincs kizárva. Isten országa nem a kiváltságosoké, nem a „jó embereké”, hanem mindenkié. Ez azt üzeni nekünk, hogy a templomaink ajtaja és a szívünk ajtaja legyen mindig nyitott! Az Egyház legyen olyan közösség, amelyben mindenki otthonra talál!
A történetnek itt még nincs vége, a különös lakodalomban váratlan esemény történik. Egy vendéget, aki talán azt sem tudja hogyan került ide, kizárnak, mert nem visel menyegzős ruhát. Ez szigorú és ellentmondásos intézkedés, hiszen őt is az utakról hívták be, nem tudott ünnepi ruhát magára venni. Ám itt nem a ruházaton van a hangsúly, hanem azon, hogy a meghívás elfogadása felelősséggel jár. Isten nemcsak meghív bennünket az ő országába, hanem át is akar alakítani. A „ruha” itt a megtérés, az új élet jelképe.
A példabeszéd befejezése – „sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak” – nem arra utal, hogy Isten önkényesen válogat. Inkább arra, hogy a meghívás önmagában még nem elég. Az igazi válasz a hűségben, az Istennek tetsző életben mutatkozik meg. Isten azt szeretné, hogy teljes szívvel éljünk vele. Nem elég kereszténynek nevezni magunkat, nem elég egyházi szertartásokon részt venni. A valódi kérdés: megtért szívvel vagyunk-e jelen? Isten országa nem szemlélőknek szól, hanem azoknak, akik készek megszívlelni, amit hallanak és aszerint élni.
Isten téged is meghív. Ne tégy úgy, mintha elfoglalt volnál! A mennyország ajándék, de a részvétel feltétele az átalakult élet, a „menyegzős ruha”, vagyis a megtérés. Nem az számít, hogy ki voltál eddig, hanem hogy ma igent mondj! Meghívott vagy? Öltözz ünneplőbe!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Isten! Köszönöm, hogy engem is meghívsz a te országodba. Segíts, hogy ne közömbösen fogadjam hívásodat, hanem örömmel és készséggel válaszoljak rá! Add, hogy ne csak hallgassam tanításodat, hanem életemmel váljak annak tanújává! Öltöztess engem a megtérés és az irgalmasság ruhájába, hogy méltó vendéged legyek a menyegzőn! Ne engedd, hogy a világ gondjai elnyomják bennem a te szavadat! Taníts, vezess, formálj, hogy hűséges legyek hozzád!
Horváth István Sándor (Ph 88)