A Bencés Diákszövetség idén szeptember 17-18-án, Vasváron tartotta az immár hagyománnyá vált Mária-zarándoklatát. A szervezés nehéz feladatát Juhász Norbert és Jobbágy Lajos diáktársunk, a BDSZ-vezetőségi tagjai vállalták magukra, ezúton is hálás köszönet érte! A rendezvény a résztvevők számára ingyenes volt, minden költséget (összesen 961.000 Ft-ot) a Bencés Diákszövetség állt. A kétnapos találkozón mintegy 50-60 diáktársunk vett részt, sokan jöttek Győrből, illetve Szombathelyről is.
A rendezvénynek a vasvári domonkos kolostor adott otthont, mely hazánk egyik legrégebbi kolostora. Bár a 18. században barokk stílusban újjáépítették, ma is őrzi 13. századi építészeti stílusjegyeit. A templomban található a 18. század végéről származó, rokokó Mária-kegyszobor.
A bencés Mária-zarándoklatot a Cirill főapát úr által a vasvári kegytemplomban tartott szentmisével nyitottuk meg. Főapát úr szentbeszédében külön kiemelte a béke fontosságát: dolgozzunk és tegyünk érte, hogy béke legyen bennünk, a bencés diáktársak között, a Diákszövetségben, nemzetünkben, a világban és a háborús felek között! Imádkozzunk ezért!
A szentmisét követő agapéra a Domonkos rendi kolostorban került sor, majd a szentkúti búcsújáró helyen Cirill atya vezetésével keresztutat jártunk végig, ahol szintén a békét helyeztük imáink középpontjába. Szentkút-völgye már a XIX. századtól híres Mária-búcsújáróhely, melyhez egy csoda is fűződik. Volt egy katona, aki a háború során elvesztette szeme világát, s miután évekig vakon élt, szülei elhozták a Szentkúthoz, ahol a forrás vizében megmosta szemét és visszanyerte látását. Ezt követően remeteként élt a Szentkútnál, majd a helyen egy kis kápolnát építtetett, s a környéken telepedett le. Azóta a szembetegségek gyógyítójának tartják a szentkúti forrás vizét, ezért a búcsújáró zarándokok meg szokták mosni arcukat benne.
A délutáni programba még egy kis városnézés és múzeumlátogatás is belefért, mielőtt elindultunk volna a Vasvárhoz közeli oszkói szőlőhegyre. Itt régi parasztházakban és autentikus présházakban szívélyes vendéglátásban részesültünk, hagyományőrző módon.
Vasárnapi szentmise után, a környékről származó Nagy Gáspár (1949-2007) költő, pannonhalmi diáktársunk sírját látogattuk meg Nagytilajon. Imádkoztunk lelki üdvéért, majd a Bencés Diákszövetség nevében virágot helyeztünk el a sírjánál. A szomszédos Bérbaltaváron megnéztük a szülőházában kialakított Nagy Gáspár emlékházat, majd Csehimindszentre vettük az irányt, ahol Fukszberger Imre polgármester úr, volt győri bencés diák vendégszeretetét élvezhettük. Az ebédet megelőzően polgármester úr a Mindenszentek templomában érdekes előadást tartott a templom történetéről, valamint a községben született Mindszenty József bíboros életéről, akinek szülőházában nagyon szép emlékhelyet, kis múzeumot alakított ki.
Ezt követően a Mindszenty-vendégházban „Fukszi” szíves vendéglátásának örvendhettünk egy finom ebéd formájában is. Felejthetetlen emlék a felesége által készített mennyei krémes, mely méltó jutalma és megkoronázása volt zarándoklatunknak. Ez a hétvége lelki tartalmán túlmenően kitűnő közösségformáló lehetőség volt arra, hogy a bencés diákok erősítsék barátságaikat, és a bencés lelkület iránti elkötelezettségüket. Köszönet érte!
Varga Gábor (Ph86)
Nagy György (Ph70) bencés diáktársunk beszámolója:
Élményeim az ez évi (2022.09.17 – 18) bencés Mária-zarándoklatról
Ebben az évben először, hetvenévesen, részt vettem a bencés Mária-zarándoklaton. Előtte már eldöntöttem, hogy egészségi állapotom miatt akkor megyek, ha a Budapestről, ill. Budapestre, valamint a szállásról-szállásra oda-vissza mozgásban segítséget kapok. Ezért külön köszönet itt a Varga és Hittner házaspárnak, valamint Fejes Antinak.
Az idei zarándoklat helye Vasvár volt, de ugyanakkor találkozás és tisztelgés Nagy Gáspár költő diáktársunk szülőhelyén, sírjánál és emlékházánál is. Lehetőségünk volt megtekinteni Mindszenty bíboros szülőházát/emlékházát is.
Vasvárra az első, szombati nap délelőttjén érkeztünk. Itt fogadtak bennünket a lelkes szervezők, a BDSZ és a helyiek. Itt meg kell említeni, hogy mind a budapesti, mind a helyi szervezők az egész kétnapos program során kiemelkedő figyelmet, szeretetet és odafigyelést nyújtottak számunkra.
A zarándoklat miséjét Vasváron celebrálta Cirill főapát úr, a csapat lelkesen énekelt Jobbágy Lajos kántori vezetésével. A szentmise végén külön élményt jelentett számomra a teljes Szent Benedek himnusz eléneklése.
A szentmisében elhangzott főapáti szentbeszédre azért nem térnék ki, mert ez teljes egészében megtalálható a 1. számú mellékletben. A szentmise befejeztével csoportkép készült.
A szentmise után került sor az agapéra, a zarándoklat hirdetménye szerint „pogácsa, ásványvíz”. Hát, az IS volt. De a kedves helyi szervezők osztályon felüli ellátást biztosítottak számunkra, a helyi kézművesek termékeiből készített szendvicsek nagy bőségben, igen változatosan, sütemények stb. Itt jegyzem meg, hogy ez a színvonal ellátásunkban az egész idő alatt jellemző volt, nagy köszönet érte. Nem ezen múlik egy zarándoklat sikere, de nagyon jól esett. Ebben kiemelkedő szerepe volt a helyi segítőknek is. Még Vasvár polgármestere, Tóth Balázs is köszöntött minket.
Ebéd után került sor a szépen sikerült keresztútjárásra, amin én nem vehettem részt sajnos, mert nem bírtam volna a helyszín terepviszonyaival megbirkózni. A keresztút szövegét a 2. számú mellékletben olvashatjuk.
Ezután került sor a helyi domonkos kolostorépület, a nagy türelemmel és lelkesedéssel, komoly munkával összeszedett domonkos gyűjtemény megtekintésére, Zágorhidi Czigány Balázs (Gy84) bencés diáktársunk, a múzeum igazgatója vezetésével.
A nap végén megtekintettük a Vasvárra is oly jellemző szőlőbirtokot Oszkón, ahol Zágorhidi Czigány Ákos (Gy92) ismertette a birtok létrejöttét, a jelenlegi helyzetet. Nagy élmény volt a zsúpfedeles helyreállított présház megtekintése. Este a birtokon levő pajtaházban felséges pusztapörköltet kaptunk, amihez kiválóan illett a 4 féle bor kóstolása is. Vacsora után az előre kiosztott szálláshelyeken tértünk nyugovóra. Én pl. a helyszín egyik vendégházában. A Vasváron elszállásoltakat Balázs szállította oda-vissza mikro busszal, így nekik sem kellett kimaradni a jóból…
Másnap a reggeli a kolostorépületben kialakított vendégházban volt, az előző napihoz hasonló, kiemelkedő színvonalon. Ezután indultunk a Nagy Gáspárhoz kapcsolódó helyszínekre. Nagytilaj és Bérbaltavár következett, mint „Gazsi” gyermekkorát, de egész későbbi életét haláláig meghatározó helyszínek. Sírját, emlékoszlopát is megtekintettük. Az otthonra emlékező versét (Hegyi búcsú Kisasszony napján) 3. mellékletben található. Major Zsolt (Ph.77) diáktársunk a Soproni Petőfi Színház tagja, mondta el. Bérbaltaváron a szülői házból kialakított emlékmúzeum mellett lehetőség volt a helyi őslénytani múzeum megtekintésére is. Köszönjük a lelkes és alapos ismertetést Némethné Beczők Bernadett polgármester asszonynak.
Szentmisére Bérbaltaváron került sor (Huszár Balázs atya). (A könyörgéseket a 4. mellékletben olvashatjuk) Ezután következett Csehimindszent, a templom megtekintése, Fukszbereger Imre (Gy78) polgármester és vendéglátónk magyarázatával) a bíboros szülőházának/emlékhelyének megtekintése, majd az itt kapott, kiváló ebéddel fejeződött be a program.
Nagy köszönet mindenkinek, aki hozzájárult zarándoklatunk sikeréhez, azt gondolom, hogy ezt mindannyiunk nevében mondhatom.
A teljesség igénye nélkül, köszönjük a lehetőséget a szervezőknek (Jobbágy Lajos, Juhász Norbert, Zágorhidi Czigány Balázs), valamennyi helyszín polgármesterének: Horváthné Kántor Klára Nagytilaj, Némethné Beczők Bernadett Bérbaltavár, Fukszberger Imre (Gy78) Csehimindszent, Tóth Balázs (Győr). Vasvár, a vasvári turisztikai iroda lelkes vezetőjének, Flórának és munkatársainak. Valamint mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a szép zarándoklathoz.
Személyesen még annyit tennék hozzá, hogy először jártam a 8-as út ezen szakaszán, (a 84-es nagy körforgalomig sokszor), de mélyen meghatott az a lelkesedés és szeretet, amivel ezt a tájat népszerűsíteni, minden lehetséges eszközzel az országos és nemzetközi vérkeringésbe kapcsolni igyekeznek az itt élők.
Nagy György (Ph70)
